Hideg sínek között...

Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.

A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés megcsap,
egy fél emberöltő semmivé válik.

Harminc év nyomtalan eltellett,
mondhatni minden érdem nélkül,
fájó szívem senkinek nem kellett,
lelkem sorsával lassan meg békül.

Körül ölel, én csendben hallgatom,
amint a kopár tarlót vihar rázza fel,
kérdéseim már évek óta halogatom,
rájuk most mégis senki nem felel.

Budapest. 2011.09.01.