Én szép kedvesem...

Ölelj! Szoríts magadhoz én gyönyörű kedvesem,
had búcsúzzam el még egyszer szépen, csöndesen.
Csókolj! Csókolj! Még utoljára én szép kedvesem,
mert indulnom kell s oda te nem tarthatsz velem...

Csókolj! Vad szenvedéllyel így emlékezzek e világra,
Csókolj! Ne taszíts el, hiszen most csókolsz utoljára!
A hajnali tejködben megbújva osonok majd ne lássad:
harcba indulni szerelmed, öröknek hitt önzetlen társad.

Ne nézz így rám, ne vess meg kérlek szép kedvesem,
ne kelljen bánattal indulnom, fájó emlékkel keservesen.
Csókolj! Csókolj! Legyen ez bár az utolsó emlékem,
tudni szeretném azt, hogy nyomot hagyott ittlétem.

Budapest. 2011.06.18.