Kiégve

Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.

Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi történik akkor ha már nincs mit mondanunk,
mikor elhagy minket az egyetlen védelmező angyalunk.

Az őrzőket ki őrzi? Ezt az egyet mondjátok meg nekem,
ki áll majd melléjük biztatón: kitartás gyermekem.
Mindaz mit eddig láttál csak lelked erősítette.
Mi sajnos nem igaz, csupán elsötétítette.

Kiégtem már, mint lassan haldokló csillagok,
Én már úgy érzem, őrzője senkinek nem vagyok.
Nem szeretnék már látni csak csenden békében létezni.
nem akarom többé nézni szenvedésük, mások fájdalmát érezni.

Budapest. 2011.09.01.