Vendéged

Lennék egy picit a te kis szíved vendége,
néhány röpke napra néhány kósza estére.
Lennék egy picit oltalmazó szárnyaid védelmében,
nyugalmat találó kósza vándor isten kegyelmében.

Majdan midőn a hajnal elmossa álmaink,
és a megújuló fény összekuszálja árnyaink,
te felröppensz csupán egyetlen árnyék marad,
a magány démona ismét a nyakamba szakad.

S mint jó vendéget most már távozásra késztetett,
néhány röpke óra, érzelmeink csupán ennyit élhetett.
Talán hagyok hátra neked néhány szép emléket,
ami megkönnyíti az egyedül töltött estéket.

Budapest. 2011.04.14.