Úgy tűnt mindig csak csalódok az emberekben,
beléjük vetett hitem szinte már elvesztettem.
Senki nem volt ki kedvelt, ki szerettem,
társaságukat szinte már nem is kerestem.

Ám jöttél te és mindent megváltoztattál,
annyi jóságot és kedvességet adtál.
Köszönöm a legfontosabbat, mit adhattál nekem,
barátságot, mely mindig itt marad velem.

A világ és lassan mindenki megváltozik kit ismertünk,
mi azonban ugyanolyanok maradunk, kit egykor megkedveltünk.
Érzéseink, gondolataink őszinték tudtak maradni,
hibáinkat egymás előtt soha nem kellett tagadni.

Őszintén remélem, maradunk mindig ilyenek,
egymással szemben jók, önzetlenek, kedvesek.
Akkor is ha ellenünk fordulna az egész világ,
egymás ellen fordulni minket soha senki nem lát.

/ Ezt a verset Ocskay Zsoltnak ajánlom,
akitől a legfontosabbat kaptam. Barátságot. /

Budapest.2004.11.21.