Amikor semmim nem volt...

A legboldogabb akkor voltam,
nem tudtak már elvenni tőlem,
semmit, naivan úgy gondoltam...
Mégis mindig akadt ki elhalássza előlem.

Amikor semmim nem volt...

És eltűntek az érdek barátságok,
mint ék kövek lassan csiszolódtak,
eltűntek velük az álnok hazugságok,
szavaik már csak lelkemben morgolódtak.

Amikor semmim nem volt...

Csak a legtisztább és leg fényesebb,
csak a legőszintébb mely meg maradt,
nekem egyedül a legbensőségesebb,
magamra nem hagyott, tőlem el nem szakadt.

Amikor semmim nem volt...

És csak jöttek a gondok sorban,
elmém mégis tisztán tudtam tartani,
s bár hiába feküdtem a porban,
végül így tudtam őket messze el hajtani...

Budapest. 2011.05.06.