Ártatlan bájod megérintette lelkemet,
szépséged örökre rabul ejtette szívemet.
Mennyi bűn, mennyi bánat van-e beteg világon,
mégis számomra mindez megszűnik ,mikor gyönyörű arcodat látom.

Olyan vagy nekem, mint a felkelő nap első sugara,
mely rávilágítja fényét a messzi nyugatra.
Olyan vagy, mint a kristály tó tükre,
szívem rabod lett örökre.

Most rajtad a sor eldöntheted,
kezedbe adom most szívemet.
Szeretheted, használhatod, megbecsülheted,
de akár össze is törheted. Nos mit teszel? Eldöntheted.

Budapest. 2003.04.