Történet egy lányról ki többé akart válni,
ki nem tudott tovább nyugodtan várni,
ki korán elindult útján sorsának elébe ment,
nem tudhatta számára ez mit is jelent.

Túl fiatal volt még lelke mintázatlan,
nyughatatlan vágyai előtt még tisztázatlan,
az emberi lélek gyengéje esendő gyarlósága,
ám ö el akart menni nem gondolt semmi másra.

Fiatal lelke mohón falta az életet,
feladva a nyugodt békés éveket,
a nagyvárosba önbizalommal telve érkezett,
de túl mohó volt túl nagyot vétkezett.

Mindent meg akart élni mindent megpróbálni,
úgy volt vele úgyis meg tud majd állni,
ám ö sem győzhetett a heroin hatalma felett,
néha fel tudott állni de túl nagyokat esett.

Néha úgy tűnt, hogy le tudja tenni,
szörnyű fájdalmain urrá tud lenni,
tiszta pillanataiban még hazavágyott,
de a drog már túl sokat ártott.

Bárhogyan is küzdött mindig elbukott,
szabadulni többé már soha nem tudott,
önbizalommal telve érkezett ártatlanul,
mára csak a heroint hajtja álmatlanul.

Napról napra mindig csak az anyagot,
hogy szerezhessen egy újabb adagot,
bármit megtesz érte bármit gátlástalanul,
bár mondhatnám szomorú sorsából majd valaki tanul.

De ismerve az emberi lélek gyarlóságát,
rohanó világunk nem látja meg tanúságát,
de ha soraimból csupán egyetlen ember is tanul,
eggyel kevesebb ember marad majd álmatlanul.

Budapest. 2008.11.30.