Csak ültünk egymás mellet szótlanul órákon át,
puha lágy homokba temetve fáradt lábunkat,
és úsztunk a fényben mit szem már nem is lát,
csak néztük egymást elértük tökéletes álmunkat.

Igen a felemelkedés előtti állapot visszhangja,
mikor szerelmünk puszta energiaként létezik,
mint csupasz vázakat törékeny testünket itt hagyva,
kiragadja lényünk, útjának új állomására érkezik.

Röpke földi utunk a végéhez érkezett amit már éreztünk,
rövid látogatásunk itt mindkettőnk nagyon élvezte,
választ kaptunk mindenre amit valaha kérdeztünk,
lényünk egybe forrt külön külön már nem létezne.

Évtizedek alatt megtanultuk azt ezért jártunk itt,
minden tettünk és cselekedetünk ide vezetett,
néhány ősi legenda melyen sok ember legyint,
csak az árulkodik róla, hogy e két ember valaha létezett.

Budapest. 2011.03.31.