Tudod én láttam a világot a benne tomboló bűnt,
és a megváltás nekem nagyon távolinak tűnt.
Az emberek már szinte menthetetlenül önző lelke,
önnön egoista jelleme a bajt magának kereste.

Azon kevesek kik mások hibái miatt szenvednek,
segítséget hiába keresnek, idővel mind áldozattá lesznek.
Kiáltásuk suttogásként elenyészik a semmibe,
fohászukkal nem törődnek, nem figyel rá senki se.

Igazságot követelnek ám szavaik süket fülekre találnak,
rettegő emberek milliói lehajtott fejjel, behunyt szemmel járnak.
De csak azt a sírást csak azt a segély kiáltást lehet meghallani,
ezen a világon, csak azt amelyre felfigyel valaki.

Budapest. 2006.02.14.