Nézd a fáknak sárga levelét,
Ez jelzi immár az ősz eljövetelét.
Ritka lombjai közt madárfészek,
Hol ritkábban hangzik fel a madárének.

Mókus fut, s lába alatt avar zörög,
A fákon ugrálva, alatta az ág röcsög.
Kicsiny teste alatt minden hangot ad,
Mivel össze a száraz ág is szétporlad.

A rozsdás, tört avarban én is lépkedek,
A kicsi mókussal hosszan beszélgetek.
Ő csak néz megszeppenve tőlem,
S egyszer csak elillan, messze az erdőben.

A csodás ősz, tarka szőnyeget terít,
Ámuló színeket komponál, s hatalmába kerít.
Mint a hold, úgy fogynak el a napok,
S lassan nyomába lépnek a reggeli fagyok.