Napóleon és az Isten


A pszichiáter rendelőjének
előszobájában várakozom,
ahol az egyik beteg köszméte
szemeket eszegetve Napóleon

szerepében tetszeleg. Nyugtalan
szomszédja megkérdezi: - Voltaképp
ki mondja Önnek, hogy maga lenne
a nagy francia császár? - Csak józan ész

kell ehhez – és mutat fel az égre
a beteg -, az Isten! Egy harsány hang
így szól erre a szoba sarkából:
- Várjunk csak, én ezt nem mondtam magának!


(Budapest, 2011. szeptember 10. Erdős Pál Attila)