Írtam én már sok szépet, sok jót,
sok mulatságost, sok kacagtatót.
De írtam más sok bánatról sok szomorút,
sok fájdalomról sok szívhez szólót.

Írtam már szerelemről, bánatról, csalódásról,
írtam már az elmúlásról, az élet alkonyáról.
Leírtam már emlékeimet egy lányról,
leírtam már véleményem a világról.

Néha csak úgy jönnek a gondolatok fejembe,
azokat szedem én itt rímekbe.
Inkább, mint hogy lelkembe temessem,
leírom nektek ezekben a versekben.

Így legalább hagyok hátra is valamit ezen a világon,
hisz nincs nekem semmi másom, ezt belátom.
Leírom érzéseimet, hisz ez mind én vagyok,

És kik olvassák emlékeznek, majd rá néha,
hogy ki is volt a költő: Pogány Géza.

Budapest. 2004.02.07.