Azt mondtad örökké tart, majd a pillanat,
mi nem múlik el sohasem,
azt, hogy többé nem mész el,
örökké itt maradsz velem.

De elmentél. Álmaim és vágyaim elragadtad újra,
magaddal cipelted, magaddal az útra.
Elmentél, hidd el nem sírok utánad.
De vissza többé ne gyere, mert én már nem várlak.

Azt mondtad elmúlt már. Meg se történt! Igaz?
Rájössz majd mikor fáj, és nem nyújt senki vigaszt.
Rájössz majd, hogy eldobtad azt ki nyíltan támogat,
gyógyítja sebeid, segít ha bántottak.

De a pénz fontosabb volt neked,
mint az ki mindig ott volt veled.
Többé már nem félek, hogy elmész és nem leszel nekem,
mert hazugság volt minden és nem szerelem.

Budapest. 2003.02.