Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan szépségét,
hajának bársonyos fodrait, szemének kékségét.

Vad ősi ösztöneiknek szüntelen tombolását,
csillapítani kegyetlen éhségük szadista vágyát.
Az út mentén két férfi várt rá lesben állva,
egy beteges szenvedély csillapítására várva.

Amint előugrottak a bajt ő már érezte,
de hiába könyörgött nekik, hiába kérlelte,
állati ösztöneiken uralkodni már nem bírtak,
mostanra már hiába esdekelnek, hiába sírnak.

Vannak bűnök amik nem megbocsájthatók,
bárhogyan is ítélkezzenek az esküdtek, a bírók,
egy magasabb rendű törvény lép érvénybe,
lelkük elítéltetik, a pokol legmélyebb bugyrának sötétjébe.

Megerőszakoltak egy fiatal lányt majd meggyilkoltak,
nincs enyhítő körülmény nem számít, hogy büntetlenek voltak.
Hiszen nem csak a testéből, hanem a lelkéből is lakmároztak,
akkor amikor beteges szadista vágyaiknak áldoztak.

Egy normális világban azonnal halálra ítélnék őket,
azokat kik meggyaláznak egy lányt majd megölnek,
ám a pénz ismét fölötte állt az igazságnak,
újra szabadon járnak, köszönhetően a korrupt bíróságnak.

Az ügyvéden múlott és a pénzen,
a húszmillió forintos védőbeszéden.
És most újra közöttünk járnak, áldozatra várnak,
valahol talán ebben a pillanatban is lesben állnak.

Hol van a törvény, az igazság kérdem?
Ha a megtört család és az anya szemszögét nézem.
Most behunyják szemük azok kik az igazságra vártak,
áldozatai vagyunk mind eme korrupt, beteg világnak.

Budapest. 2006.01.29.