Egy 21 éves lány volt, munka után hazafelé tartott,
nem ártott senkinek, békésen szabályosan hajtott.
Mikor egy ittas sofőr áttért az ő sávjába,
és taszította őt véget nem érő örök álmába.

A kocsi megpördült és az oldalára borult,
egy fának csapódott, ő a roncsok közé szorult.
Senki nem állt meg segíteni, még csak nem is fékeztek,
szegény elvérzett, mire a mentők a helyszínre érkeztek.

A tettes személye tiszta maradt, arcát nem látta senki,
gyáván tovább hajtott, mintha nem történt volna semmi.
Legalább száz autós elhaladt a baleset helyszíne mellett,
de egyetlen egy sem állt meg mikor segíteni kellett.

Utólag már a kórházban derült ki, hogy aznap este,
szörnyű halálát nem csupán egyetlen ember lelte.
Talán még csak nem is tudta, hogy életet adott,
piciny kis szíve alatt egy új élet sarjadzott.

Soha nem tudhatta meg, milyen érzés ahogyan növekszik,
ahogyan mocorog belül, napról napra életre törekszik.
Soha nem tudhatta meg, milyen érzés lehet,
karjaiban tartani egy újszülött piciny gyermeket.

Nem lehetett büszke anya, nem láthatta felnőni,
első lépéseitől segíteni egy csodás jövő felé törni.
Nem adhatta át neki, azt a benne rejlő határtalan jóságot,
amit már csak én őrzök tőle, amit már csak én látok.

Végtelenül emberszerető volt, még halálával is jót tett,
szerveit másoknak ajánlotta fel, nagyon sok életet megmentett.
Mégsem cikkezett róla a sajtó, nem írták meg a lapok,
pedig ő igazi hős volt, ártatlan lelkét ezután őrizzék az angyalok.

Budapest. 2006.02.19.