Tudod-e, hogy mi a fájdalom?
Tudod-e, milyen az én bánatom?
Képzeld el milyen érzés lehet,
ha elhagy az, ki azt mondta szeret.

Képzeld el mit érezhet egy ember,
ki szeretni többé már soha nem mer,
kinek nélküle tovább szíve sem ver,
mégis elmegy, mert mennie kell.

Elmenni onnan hol boldog voltál,
elhagyni azt amiért még harcolnál...
Visszanézni és más karjában látni,
fájó szívvel még mindig rá vágyni...

Minden szavadra megvető választ kapni, mindent ráhagyni,
csalódottan egyedül maradni, tovább haladni.
Elhagyni a házat hol jövőd tervezted,
annak tudatában, hogy viszonzatlan szeretted.

Tudván azt, hogy hazugság volt,
minden szó mit hozzád szólt.
Tudván azt, hogy nem te hibáztál,
mégis álmatlan éjszakáidon csak bűnbocsánatot vártál.

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
csak várni de nem jön rá felelet.
Megpróbálni elfogadni, hogy múlik a szeretet,
miközben a bánat mélyen eltemet.

Eközben lelked belül ordít a fájdalomtól,
megpróbálni elbújni a mások felől rád nehezedő szánalomtól.
Megpróbálni úgy élni tovább, mintha meg sem történt volna,
mintha gondolataid nem mind csak róla szólna.

Celldömölk. 2004.09.03.