Mindenütt ott van körülvesz minket,
idővel elrabolja tőlünk féltett emlékeinket.
Ahogy az idő elmúlik felettünk,
lassan mindent mit átéltünk elfelejtünk.

Áldás ez vagy kegyetlen átok?
Döntse el mindenki maga, ezt bízom rátok.
A felejtés áldása nekem nem adatott meg,
ezt az érzést nem kívánom senkinek.

Minden emlék, legyen az rossz vagy szép,
ugyanúgy mint rég, napról napra szívemben ég.
Képtelen vagyok megszabadulni tőlük, kínoznak szüntelen,
mert a felejtés áldása nem adatott meg nekem.

Vannak dolgok melyeket jobb elfeledni,
lelkünknek legmélyebb bugyrába temetni.
De van aki nem képes a felejtésre,
emlékeitől nyugalmat hiába kérne.

Budapest. 2004.12.01.