Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.

És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út közben mennyit vétkezünk.

Az évek múlásával mi mennyit változunk,
saját érdekünkben fel majd mit is áldozunk.
Nem tudhattuk utunk célt nem érhet soha,
és látod megint egyedül megy a két ostoba.

Budapest. 2011.04.27.