Évek múlván újra látni őt,
kiről szívem oly sok álmot szőtt.
Ki betöltötte minden magánytól kínzó percem,
hosszú éveken át mióta elhagyott engem.

Újra látni őt kit szerettem,
kit sok másik mellett sem feledtem,
kiért milliónál is több könnycseppet ejtettem,
kiről dédelgetett álmaim lelkembe temettem.

Újra látni őt szívszaggató,
eltemetett álmaim állóvizét felkavaró,
érzés mely annyira hívogató,
hogy érte minden eldobható.

Minden mit azóta elértem,
mióta akkor a kezét megkértem,
nemet mondott és eltűnt egy fázós hajnalon,
újra fájdalmat okoz majd jól tudom.

Mégis érzem csak őt akarom,
eluralkodik rajtam egy felsőbb hatalom.
Egy érzés attól, hogy újra láthatom őt,
kiért éveken át álmatlanság gyötört.

Egy bolond láz újra elborít,
lelkem mélyen szinte ordít,
egyszerre fáj és egyszerre boldogít,
újra látni őt szinte megbolondít.

Budapest. 2004.08.27.