Távol a várostól,
attól ki rám gondol,
távol az álmoktól,
messze a barátoktól.

Egyedül az úton,
elmerengve a múlton,
járatlan utakon lépkedek,
lassan a tudatára ébredek.

Egyedül maradtam az életben,
messzire sodort a véletlen,
elhagytak azok kiket szerettem,
új utat kell keresnem.

Egyedül vagyok és félek,
ezután talán magányban élek.
Előttem a sűrű rengeteg,
magányos vagyok és elveszett.

Új otthont kell keresnem,
hogy végre elfeledhessem,
múltamat mit szerettem,
és megnyugodhasson lelkem.

Új otthont kell keresnem,
vándor utamat befejeznem,
árnyaim örökre eltemetnem,
azért, hogy feledhessem.

Szombathely. 2004.08.11.