Nem tudok sírni többé már,
a fájdalom börtönébe hiába zár.
Kiszáradtak könnyeim mint sivatagi tavak,
hiába voltak elszálltak a szavak.

Könnyeim mind porba hulltak,
bókjaim hozzád hiába szóltak.
Rájuk már senki sem felel,
szerelmünk emlékét hó fedi el.

Szívemben minden megfagyott,
mióta ő egyedül hagyott.
Arcomra fagynak a kósza könnyek,
nem sírok érted soha többet.

Marcali. 2004.08.18.