Tudod szeretlek, téged egyedül,
mégis elfordulsz tőlem mint ki menekül,
hátat fordítasz a világnak,
félsz, hogy majd sírni látnak.

Nem osztod meg velem,
mi is az a gyötrelem,
mely a szívedet nyomja,
nincs senki ki elmondja.

De tudod mi sírtunk már eleget,
bánkódtunk s olykor féltünk meglehet,
megérdemelnénk már egy jobb életet,
hol szerelmünk minket viszont szeret.

Hogyan tudnám megértetni veled,
hogyan tudnám megérteni lelkedet?
Pedig szívem szeret téged egyedül,
de úgy tűnik a boldogság örökké elkerül.

Budapest. 2005.12.26.