Mindenki akit eddig szerettem,
kikkel őszintén sokat nevettem,
most ítéletet mondanak felettem.

Mind mire oly sokat törekedtem,
munkám gyümölcsét helyettem,
most más aratja le, elégedetten.

Legyen velem bármely kegyetlen,
mindazok, kiket annyira szerettem,
nem látnak majd kedveszegetten.

Talán kicsit tapasztalatlan lehettem,
utam során néha botlottam, elestem,
mégis szerettem őket, önfeledten.

Több idő kell, árulásukat feledjem,
érzelmeim ne maradjanak fedetlen,
bánatom ne kelljen rejtegetnem.

Előttük kiket szinte eszeveszetten,
szerettem, szinte már kiéhezetten,
mégis itt hagytak számkivetetten.

Lassan hiúságuk fölé növekedtem,
csalódásaim árán kényszeredetten,
lassan olyan férfivá cseperedtem.

Ki nem búslakodik már csüggedten,
ki nem fél meg maradni független,
ki nem keresi őket már elveszetten.

Mind azokat kiket annyira szerettem,
kiknek a lelkemet lábaik elé vetettem,
érzelmeim megmaradnak szennyezetlen.

Keszthely 2011.06.23.