Hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk,
fájó emlékeink elborítja, ahogyan halad felettünk,
szépen lassan mi fájt majd elfelejtünk,
hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk.

Anélkül, hogy könnyet kellene ejtenünk,
és bánatunkat szívünkbe rejtenünk,
anélkül, hogy fájdalmat okoznánk egymásnak,
útjaink csendben, békésen elválnak.

Külön külön majd új utakat keresünk,
idővel talán majd mást is szeretünk.
És végül megpróbálhatjuk újra ha boldogságot máshol nem lelünk,
de addig is hagyjuk had dolgozzon az idő helyettünk.

Budapest. 2006.01.24.