Ha tehetném felnyitnám szemed, hogy lásd, hogy észrevedd,
minden mi fontos volt neked, mily könnyen elveszítheted.
Ha megértenéd elmondanám neked, miért nem foghatom már kezed,
miért nem tarthatok veled, bárcsak értenéd, hogy ez lesz a végzeted.

Szabad vagy mint a madár,
senki sem tudja már,
hová tartasz, mivé leszel?
Miért csinálod, mit keresel?

Vajon utadon mi vezet téged?
Segítenék neked bár tudom nem kérted,
jót akarok talán egyszer megérted,
borzasztó így látni téged.

Látod én vagyok ki félek,
hisz nélküled hiába élek,
bármit megtennék érted,
jöjj vissza kérlek.

Hagyd a szert bár úgy tudod,
hogy csak ez űzi el bánatod,
de ezzel csak magadat áltatod,
sírodat lassan megáshatod!

Tudom csak vigaszt kerestél,
de értsd meg végre függő lettél,
elveszíted azokat kiket szerettél,
tudom jól csak kiutat kerestél.

Kaptál pár pofont az élettől,
s messzire kerültél az édentől!
Lassan minden ellened fordult,
és lelkedben zűrzavar dúlt!

Indoknak elég ám mentségnek nem,
segítenék neked de nem tehetem.
Ezt az utat neked kell megtenned,
kiutat egyedül kell keresned.

Ha nincs benned erő és akarat,
más nem egyengetheti utadat.
Csak szeretetet adhatok neked,
segítséget ahhoz, hogy észrevedd.

Vissza is nézhetnél,
hogy meglásd mindazt mit szerettél,
hogy járatlan utakra tévedtél,
egy halálos szer rabja lettél.

Ha tehetném felnyitnám szemed,
hogy lásd, hogy észrevedd.
Vissza is nézhetnél vissza is térhetnél,
ahhoz kit régen annyira szerettél.

Budapest. 2004.07.30.