Az otthonod ott találod ahol a szíved van,
hol lelked békét és nyugalmat talál,
ezért vagyok én hontalan,
haza nem térhetek soha már.

Csak bolyongok egyedül a világban,
szeretetet nem kapok sehol,
szívesen maradtam volna a házban,
hol gyermekként felnőttem egykor.

Ám úgy hozta a sors a végzet,
hogy el kellett mennem,
hátrahagynom mindent, kegyetlen az élet,
nem él már senki kit szerettem.

Nehéz úgy élni, hogy nem várnak sehol,
tudván azt, hogy rám senki sem gondol.
Hogy az ember csak céltalan barangol,
remélve azt, hogy boldog lehet egykor.

Új otthont kell keresnem,
hol boldog lehetek talán,
a múltamat örökre felednem,
hogy elmúljon a magány.

Ajka. 2004.08.29.