Képzeld el, vajon mit érezhet az,
kinek lelkében soha nem jön el a tavasz.
Szívében örök fagyos tél tombol,
tudja jól rá senki nem gondol.

Tudja jól, nem számít senkinek,
nem tud örülni ő már semminek.
Képzeld el, milyen lehet mindig egyedül élni,
a jövőtől félni, mindig csak magányra hazatérni.

Tudni azt, hogy rád senki sem vár,
mintha csak nem is léteznél már.
Képzeld el, mit érezhet egy ember,
kit a sors örökkévaló magánnyal ver.

Budapest. 2004.10.08.