Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.

De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.

De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám találsz,
egyszer majd ha arra jársz:

Hol megbánó lelkem reszket veszve,
szívedtől nagyon messze,
egyre csak bűnbocsánatért esedezve.

Budapest. 2000.01.11.