Tudom már nem tehetem,
bár kiharcoltam nagy nehezen,
hogy elmondhassam mit érzek,
de te már úgy sem érted.

Elvakít egy vak szerelem,
istenem mit tettem?
Tudom félénk voltam,
hát ezért nem szóltam.

Elkéstem, hogy elmondjam,
hogy nélküled én nem voltam,
nélküled nem létezem,
életed az életem.

Bánom már, de semmit sem tehetek,
már csak némán nézhetek.
Ezután már nem szólok,
nem okozok bánatot.

Lehet fájna az ha elmondanám,
hogy mit éreztem hajdanán.
Hogy mi is lesz majd ezután?
Azt elmondani, most nem tudnám..

Csak némaság és fájdalom,
csak magamat átkozom.
Semmi más, nekem csak egy ki nem mondott szó maradt,
mely szívemtől soha el nem szakadt.

Budapest. 2000.01.14.