Azt hittük a kapcsolatunk mident kibír,
a másik miatt soha egyikőnk sem sír.
Azt hittük szerelmünk semmi szét nem tépheti,
hogy közös álmaink majd örökké élteti.

De minden ami szép és jó volt,
váratlan ellenünk fordult.
Hirtelen fordultak rosszra a dolgok,
és egymás után jöttek a gondok.

Ám az élet újra bebizonyította,
nem számíthatunk labilis kapcsolatunkra.
Újra rá kellett ébrednünk,
nem jó ez így nekünk.

Folyamatos veszekedéseink fojtogatja lelkünk,
szépen lassan széttépi szerelmünk.
Újra rá kellett döbbennünk,
kapcsolatunk ellen mindketten vétettünk.

Sajnos csak egymás hibáit látjuk,
mindig a másik bocsánatát várjuk.
Mostoha a sors széttépi családunk,
porba tiporja dédelgetett álmunk.

Szombathely. 2004.08.12.