Egy érzés az mi rám talál, mindig mikor felkelek,
egész nap követ, kitölti minden percemet.
Mint hajnali ködfátyol, úgy borítja be szívemet,
ettől az érzéstől szabadulni nem lehet.

Próbálom leírni neked mit is érzek,
mennyire hiányzol, mennyire félek.
Igen félek, rettegek mert meglehet,
hogy nem bírom majd nélküled.

Így nem lehet vége, még elbúcsúzni sem tudtam,
talán még csak fel sem fogtam.
Elviselném ezt a fájdalmat, akár egy életen át,
csak veled tölthetnék el még egy éjszakát.

Csak még egyszer átölelhetnélek téged,
csak még egyszer mondhatnék valami szépet.
Csak még egyszer csókolhatnám édes kis szádat,
csak még egyszer és megszűnne minden bánat.

Csak még egy lélegzet a hajfürtöd illatából,
csak még egyszer az a különleges mámor.
Csak még egy szívdobbanásnyi idő, egy pillanat,
csak még egy emlék mi örökre megmarad...

...és azt mondanám megérte,
egy életen át szenvedni érte.
Csak még egy pillanat és minden fájdalom mit érzek,
talán megszűnne a kín és minden amitől félek.

Csak még egy ölelés, egy cirógatás,
csak még egy kézfogás, egy simogatás.
Csak még egyszer foghatnám kis kezed,
mélyen a szemedbe néznék és elmondanám neked.

Csak még egyszer érezném illatod,
csak még egyszer újra élni mindazt mi itt hagyott.
Csak még egyszer érezném a bőrömön leheleted,
csak még egyszer lehetnék újra együtt veled.

Csak még egyszer hallgathatnám, hogyan dobog pici szíved,
csak még egyszer csodálhatnám ragyogó szemed.
Csak még egyszer hallhatnám selymesen csengő hangodat,
csak még egyszer simogathatnám meg gyönyörű, bársonyos arcodat.

Lenne egy csodás emlékem mire gondolhatnék,
akár egy életen át szenvednék ezért a pillanatért.
És ha eljönne az én időm, ha el kéne menjek,
elmondhatnám azt, hogy volt miért éljek.

Volt célja, volt értelme az, hogy szerethesselek,
hogy vigyázzak rád, hogy megvédhesselek.
És mikor nézném vissza életem,
nem látnék más, csak azt az egy éjjelem.

Nem a családom látnám, nem az életem nem, nem,
hiszen nincs semmi, senki másom nekem.
Újra és újra nézném, örökre szóló emlék,
csak még egyszer egy napot szeretnék...

Budapest. 2004.02.08.