A lidércnyomás anatómiája
A lidércnyomás anatómiája
Mondják, az éjszakába távozó utasok
Sorra átlépve a valóság stádiumain
Sorra élve a létezők halálát
Nem beszélnek
Nem tudnak semmiről
Nem jelennek meg
Figyelnek. Várnak.
Az álarcok kicserélődnek.
Lágy szavak átdöfik a puritán varázsló palástját
Egy hely, ahol világegyetem vázlatát rajzolják
éber halottak figyelnek
némaság virágzik déli kertekben
géppuska-csók
A sivatagok egykor óceánok voltak
kivágott agy dobozban
A betegség tudata boldoggá tesz
Senki sem láthatja előre
Mások szenvedését.
Egy gép-hang beszélt
a zuhanyrózsából
Fuldokló gramofon
Szoba zsugorodott és tágult
Mi füstölt odalent a kertben:
Önmagából kivetkőző hús-
A nyelvek rozsdás késként egymásba vágtak
S a lámpák már alig világítottak
Gyertya olvadt sebhelyes szemében
óvatos behatolás egy szervek nélküli testbe
Dobok szóltak az önmagára képződő űrben
Kísértetek a falban
A kisgyermek drót-ujjai
Forrást keresnek a kiszáradt anyaméhben
A lekötött karú orvosok
Szobák fehér istenei
Kátrány ég szemeik helyén
Kaleidoszkóp-arcú nő keresztben meghajolva
Állkapcsa önmagát akarja megharapni
Haj növekszik a fogak üregében
Korlátoztam az időt
A sámán elijeszti a szellemhordát
Az orvos szenvtelenül nézi áldozatát
Kis végtag mozdul a kenyérben
kényszer-etető
Fehér kiszáradt izzadtság
A folyosó transzcendenciája
fejek a csészében
Gép-anya retteg a magzat sírásától
A tudat nélküli morbid csöndben
A versek iszonyatos kígyók
A költő halántékában
Önmagát megemésztő Kripta-agy
Az idióta álmaiban:
A vadász becserkészi és zsákmányul ejti önmagát
A kövér szajha felfalja iszonyú ágyát
Haldokló anya-csecsemő eteti az idő gyermekeit
Halász vergődik hálójában
Kutyák lélegeztető gépre kapcsolva
Őz sír a magányosan égő erdőben
Bíbor hajó sodródik az országút örvényében
Szomorú ágyak süllyednek lassan
lassan
lassan
A bolond az idő múlását hallgatja
Ilyen a maszkok természete
Prédikátor egy lesötétített autóban ül
A lány a hajnali vonatokra vár
Kezében fényképek hulláival
Eső-féreg mászik lassan a fülke ablakán
A lány dermedten figyeli
A kékes fényben kezdődő vetítést
Az átalakulás stádiumai
A lepke bebábozódva szirommá válik
A valóság lenyomatai
Egy arcot égetnek az arcba
Ilyen a szerelem természete
Mondják, az éjszakába távozó utasok
Sorra átlépve a valóság stádiumain
Sorra élve a létezők halálát
Nem beszélnek
Nem tudnak semmiről
Nem jelennek meg
Figyelnek. Várnak.
Az álarcok kicserélődnek.
Lágy szavak átdöfik a puritán varázsló palástját
Egy hely, ahol világegyetem vázlatát rajzolják
éber halottak figyelnek
némaság virágzik déli kertekben
géppuska-csók
A sivatagok egykor óceánok voltak
kivágott agy dobozban
A betegség tudata boldoggá tesz
Senki sem láthatja előre
Mások szenvedését.
Egy gép-hang beszélt
a zuhanyrózsából
Fuldokló gramofon
Szoba zsugorodott és tágult
Mi füstölt odalent a kertben:
Önmagából kivetkőző hús-
A nyelvek rozsdás késként egymásba vágtak
S a lámpák már alig világítottak
Gyertya olvadt sebhelyes szemében
óvatos behatolás egy szervek nélküli testbe
Dobok szóltak az önmagára képződő űrben
Kísértetek a falban
A kisgyermek drót-ujjai
Forrást keresnek a kiszáradt anyaméhben
A lekötött karú orvosok
Szobák fehér istenei
Kátrány ég szemeik helyén
Kaleidoszkóp-arcú nő keresztben meghajolva
Állkapcsa önmagát akarja megharapni
Haj növekszik a fogak üregében
Korlátoztam az időt
A sámán elijeszti a szellemhordát
Az orvos szenvtelenül nézi áldozatát
Kis végtag mozdul a kenyérben
kényszer-etető
Fehér kiszáradt izzadtság
A folyosó transzcendenciája
fejek a csészében
Gép-anya retteg a magzat sírásától
A tudat nélküli morbid csöndben
A versek iszonyatos kígyók
A költő halántékában
Önmagát megemésztő Kripta-agy
Az idióta álmaiban:
A vadász becserkészi és zsákmányul ejti önmagát
A kövér szajha felfalja iszonyú ágyát
Haldokló anya-csecsemő eteti az idő gyermekeit
Halász vergődik hálójában
Kutyák lélegeztető gépre kapcsolva
Őz sír a magányosan égő erdőben
Bíbor hajó sodródik az országút örvényében
Szomorú ágyak süllyednek lassan
lassan
lassan
A bolond az idő múlását hallgatja
Ilyen a maszkok természete
Prédikátor egy lesötétített autóban ül
A lány a hajnali vonatokra vár
Kezében fényképek hulláival
Eső-féreg mászik lassan a fülke ablakán
A lány dermedten figyeli
A kékes fényben kezdődő vetítést
Az átalakulás stádiumai
A lepke bebábozódva szirommá válik
A valóság lenyomatai
Egy arcot égetnek az arcba
Ilyen a szerelem természete