Hibáink sokszor annyira emberi,
oly sok bánattal, fájdalommal teli,
oly sok álmot eltiporhatnak,
oly sok mindent elronthatnak.

Démonaink csak megtéveszthetnek, nem bánthatnak,
suttoghatnak a fülünkbe, de nem árthatnak,
ha elbújsz előlük mások sem láthatnak,
de hidd el, így is rád találhatnak.

Az kell, hogy láss, hogy érezz,
sebeidből el sohase vérezz,
nem szabad a múltban ragadni,
mindig előre kell haladni.

Mindig új csodát szülhet a holnap,
a felhők fölött mindig ragyog egy új nap,
most föléjük emellek kezeimmel,
hogy láthass te is a szemeimmel.

Budapest. 2006.05.11.