Eladta a lelkét egy lányért kinek nem kellett,
megértenie miért tette, hosszú időbe tellett.
Ha csak egyetlen percért is de megérte,
mindennél jobban szerette cserébe csak ezt kérte.

Hajfürtjeinek lágy illatából merített egyetlen lélegzetért,
forró ajkáról lopott egyetlen mézédes csókjáért,
lágy bársonyos bőrének illatáért, egyetlen tapintásáért,
egyetlen kedves szaváért a pokolra tért.

Tudta jól, hogy csak egyetlen estére,
egyetlen kósza estére számíthat szerelmére,
azután az érzés elillan, mint dús fürtjeinek illata,
tovaszáll mint bókjai, mint minden szerelmes szava.

Tudta jól, hogy milyen kegyetlen lesz a szenvedés,
hogy elfelejteni majd egy élet is kevés.
Tudta jól, hogy másnap már más karjaiban látja,
még ha hiába is de vissza egy életen át várja.

Mégis eladta lelkét egy lányért kinek nem kellett,
kinek megértenie, hogy miért egy életbe tellett.
Megértenie azt, hogy igazán csak ő törődött vele,
neki volt csupán önzetlen tiszta a lelke, iránta őszinte szerelme.

Budapest. 2004.12.27.