Drága Klára, mi van mára,
melyik kételyt tesszük a tálra?
Életcélok? Patthelyzetek?
Jaj hova legyek? Jaj mit tegyek?
Mondja ő,
a nagy kék szemű érzéki nő.
Fekete humor, fehér mágia,
kérj bármit, nála széles a skála.
Férfiszívek remegtetője,
lelkeknek megengesztelője,
nevetése az égből fakad,
de ha kérdezed, már el is akadt:
\'Hogy én ki vagyok? Honnan tudjam?
S hogy párban legyek,
vagy egyedül mint az ujjam?\'
Kérdi, s közben a kezét nézi:
hát ezt ő még nem, nem érzi.
De csoda ő, ezt bárki látja,
tündérország renegátja.
Járj bár erdőn, mezőn, réten,
ő jön, megcsíp, nevet s elillan szépen.
Kacagón int haja lobbanása,
meg nem fogod, hisz gyertya lángja.