Egy gyönyörű nyári nap,
Pitypangot a szél felkap,

A réten kislány játszik,
Szüleivel labdázik.

Lassan, patak csordogál,
Benne szerelmespár áll.

Csodás, ez idilli kép.
S minden oly meseszép!

Megborzong, s felriad,
Mámorából feltámad.

Szertefoszlik az álma,
Oda az összes vágya.

Felnéz, a négy fal között,
Élete ágyhoz kötött.

Börtönéből vágyódik.
Külvilágról álmodik.

Szabadsága, a múlté,
Lelke bosszúállásé.

Fekszik a cellájában.
Elméjében zavar van.

Összeszámlálja mindet,
Ölni őket nem vétek.

Így gondolja terveit.
Várja ellenségeit.

De ő sem járhatott túl,
Ruhát öltött álcául,

Az álszent, gonosz remény
Furfangos, csalfa eszén.

Behálózta őtet is.
Úrrá lett rajta már is.

Meggyalázza halálát,
Végső pillanatát.

Áll az akasztófánál.
Rövid útja végénél.

Bár ez utolsó perce.
Reménnyel teli szíve.