Ez egy iszonyú társaság.
S nekem jutott az árvaság.
Nálam mindennapos a szorongás
Itt nem segít a lázadás.

Veszedelmes viszonyok,
Förtelmes iszonyok,
Keserű kínok,
Én már csak sírok.

Van az öntelt szépfiú,
Ki abszurd módon hiú.
Büszke mosolyát letörölném.
Fölényeskedő képét beverném.

Régi kedvese,
Még odáig van érte.
Ő szintúgy elbizakodott, biztos meg van rá az ok...
De szépségével, örömmel versenyt futok.

Cingár, girhes, vézna.
Nyeszlett, gebe, satnya.
1 és 2, íme, a barátnők,
SZÖRNYEN közkedveltek ők.

És bemutatom, a favoritot:
Megjátszom magam asszonyságot.
\'Dicsekedek, kérkedek, hencegek,
Ám ha kell, kinyalom a seggetek.\'

De van köztetek lúzer is.
Rajta nem segít semmilyen fétis.
Cserébe érdektelenkedik mindenkivel,
Így barátkozhat egy szem partnerével.

Ki ne maradjon a sorból kinek, mérete liliputi,
Nem csak testileg visszamaradott, de agya is fikarcnyi,
Pofáján a smink, irdatlan.
Hogy szajha? Tagadhatatlan.

S most meztelenül álltok előttem,
Minden titkotok felfedtem.
Elveszett illúziók sora,
Kezemben a mindenek pallosa.

Kérditek: \'Mindez mit ért?\'
Feláldoznék bármit az életért,
Inkább távozok el úgy, hogy tudjátok az igazat,
Mint, élek úgy, hogy elviselem világotokat.