Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Viktoria verse

Beküldve: 2024.11.29.
Ennyien olvasták eddig: 646
176 
Tanúm A Nagy Ég
Próbáltam azzá válni,
Akivé te akartál engem tenni.
Szörnyű egy érzés,
Olyan, mint a belső vérzés.

Elveszve a felszín alatt
Feladva önmagadat.
Nem tudom, mit vártál tőlem,
Nem is volt így életem.

Majd jó leszek, mint rég
Nem ez itt a vég.
Egyszer talán megjavulok,
És akkor csak ámuljatok.

De ez még nem most van.
Miért remélik annyian?
Ez vagyok én
Lenn az árok fenekén.

Bolyongok árván,
Nyomtalan látvány.
Az est engem elér,
Sötét a megszokott tér.

Menekülj, és jól vigyázz
Könnyen megfojt a sok láz.
Csak most egyszer még,
S azután soha többé.

Fejembe a sok hang gyűl,
Mind elkap, s bele repül.
Suttogják: Tartsam meg parádémat,
És aztán értem lesz a vadászat.

Ez az egyetlen alkalom
Mielőtt meghúznák a hurkom.
Tudom, őrültnek tartasz,
Nem segít, de pofon vághatsz.

Messze vagy tőlem,
Távoli az emlékem.
Nem kellettem neked.
Ám elloptad a szívemet.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére