Vakbél





Kedvesemmel épp arról vitatkozom

egy heves, szúró fájdalommal járó

rosszullét után, vajon a vakbelem

fölösleges szervem –e vagy sem. Már bánom



a szócséplést, mert az állapotom

még rosszabbra fordul. Nincs más, sebészhez

rohanok. - Élhetnék én vakbél nélkül?

- Ön igen – feleli vígan – de én nem...





(Budapest, 2011. szeptember 23. Erdős Pál Attila)