Végtelen...





Megígértem magamnak, akárhová

mész, bármit teszel, mindig melletted

leszek. Képes vagyok erre, tudom, mert

bízom önmagamban, hűségem lelked


támasza, bármi is lesz a vég, nem fog

elválasztani minket. Tudhatod, hogy

soha nem hagylak el, nem a fa hagyja

el a levelet... Ám ha fura sorsom


űz, s harcolnom kell vérfolyamokon át,

vajon szeretni fogsz - e tetteimért?

S ha megismered kusza utam, vajon

az idegen végtelenbe elkísérsz?



(Budapest, 2011. szeptember 27. Erdős Pál Attila)