Ragyogó égen
tündöklő csillag
csillámló kékben
villámló harag.
Érti, ki méri s
hallgatja hangtalan
arra, amit lát
osztja súlytalan.
Van nép, ki hiszi
többsége kétli...
akadnak acsargók
mindenre fanyalgók.
Teremtőnk teremtett
sok-sok fura embert
egyikből-másikból csak
a gondolat fogyott el.
Mélyebbre merülve
ebbe a mocsárba
azt véljük, úgy halljuk
születni is kár volt.
Édes jó Istenem!
ha tényleg lengsz a légben
füled-szemed fogd be
kerüld el művedet.
Hiába karolnál
mostmár fel bennünket...
ha eddig nem tetted
hagyj sorsunkra minket.
Valamikor szólt Hozzád
rendületlen szónok
kérdeztek elődink
magasztos hóbortnok.
Százévek telnek el
sorjáznak hatalmak
ránk ül a szörnyeteg
lerúgnunk sosem megy.
Mézes-mázos szavakkal
férkőznek lelkünkbe
kényesebben sündörgnek
mint papjaink régente.
Megölik a szívet
pusztítják a lelket
mélyebb gödröt ásnak
mint a sötét képzelet.
Ismert nagyunk mondata
ötlött fel eszembe
idézve őt az alázat
oson a bensőmbe.

Megfogytunk és megtörtünk immár
kedves Vörösmarty Mihály
szépíthetjük-csavarhatjuk
holtunkig takargathatjuk.

2011.október elején
így fest mi-országunk
az istenek felszentelt
keresztény \'harc-mezején\'.