Barna szemű kislány, mosolyod mint virág.
Gyönyörétől ragyog ez a mesés világ,
Kezeid oly enyhén érintik az arcom,
Lelkem mélyén olykor az oroszlán harcol.

Mikor szemed rám néz, lábaim remegnek.
Mi lehet az oka, hogy beléd betegedtem?
Gyenge tán az elmém? Bátorságom nincsen?
Mégis néha érzem, te vagy az én kincsem.

Terólad álmodom, néha nem is eszem.
Körülöttem esik, ég vagy a föld remeg.
Minden gondolatom, minden perc életem
Arról szól, hogy te vagy, az én egyetlenem.

Minek élek ha csak, ezen gondolatok,
Lopjak és kifosztják minden áldott napom?
Miért kell szeresselek, miért, csak erre felelj?
Minek is kérdezem én az elmebeteg.

Elmebeteg lettem szerelem az oka,
Minden odaveszett amikor eldobtak,
Mint egy használt tárgyat, leírtak jóformán,
Eredj jó barátom, mondtad de jópofán.

Romokban heverek, romok közt az elmém.
Kilábalok vajon? Hát meg sem tippelnem.
De az az egy biztos, az oroszlán küzd meg
Küzdj drága oroszlán, amíg van kis remény.