Egyedül maradtam, nincsen ki szeressen
Magamba zárkóztam, átkozott szerelem.
Minden mibe hittem egyszeribe megszűnt.
Szívem összetörve csörömpöl még belül.

Lelkem kinza testem, szívem kinza lelkem
Néha szívem úgy ver, mint az eszeveszett.
Néha meg megáll és, varom dobogását,
Ereimben érzem vérem csobogását.

Minek is szerettem, ennyi kínzó sebet?
Miért érdemeltem, egye fészkes fene?!
Amikor csak látlak, remeg minden belül
Amikor elhagytál, ott álltam egyedül.

Kinek ez az átka, kérdem tőled angyal?
Válaszolj hat kérlek, ne hagyj önmagamra!
Honnan kapok választ, kitol, ha nem tőled?
Libabor eláraszt, de csak egyenlőre.

S válaszol az angyal: \'Elméd fiam borús
Minden bűneidet énekli egy kórus.
Kórus főn a mennyben, teérted éneklik,
Azt a sok imát mit szeretetből teszik\'.

Fiam ne csüggedj el, ha a leány hagyott,
Jusson az eszedbe, én mindig itt vagyok.
Ha csak kell segítség imádkozzál s jövök.
Fel a fejjel fiam, előtted a jövőd!

Lesz még annyi leány, lesz még annyi minden,
Leszel még szerelmes, mindig ebben bízzál
Én mindig vezetlek, ha megbotlasz máskor
Ne félj édes fiam, megvedelek bárhol!