Elment már s elfelejtett rég,
én ki várom vissza még.
Van aki könnyen tovább lép,
ám engem még hív egy álomkép.

Megnyugtató érzés tudni azt, hogy itt vagy velem,
elképzelem hát újra s behunyom szemem.
Virágos mezőkön lépkedünk,
minden pillanatot élvezünk.

Minden percet mit együtt vagyunk,
lassan lépkedünk, minden mást mögöttünk hagyunk.

Budapest. 2004.02.13