Vágyálmok szilánkjaiból összeraktam egy életet,
mely a valóságban soha nem létezett.
Hamis álmok táplálták boldog tudatlanságom,
hol mindent megkaptam amire vágyom.

Egy kis világ hol boldog lehettem,
hol velem volt a lány kit szerettem,
az a világ sem volt tökéletes,
talán épp ezért oly hihetően hiteles.

Ott is volt bánat, volt fájdalom,
félelem, csalódottság, bűn és szánalom.
Mégis a valóságnál jobb volt sokkal,
bár naponta megküzdöttem számtalan gonddal.

De volt mellettem valaki ki szeretett, kit szerettem,
ki melett minden gondomat, bánatomat elfeledtem.
Mellettem volt és erőt adott nekem,
jóban rosszban, mindig ott volt velem.

Hozzá menekültem ebbe a hamis világba,
a valóság fájdalmaitól szívem megvédte, elzárta.
Ám ki tudja miért egy végzetes napon,
összedőlt kis világom, mely fájt nagyon.

A valóságot képtelen volt elfogadni megzavarodott tudatom,
így hát alkottam egy hamis illúziót, mindenre volt magyarázatom.
Azt, hogy elhagyott könnyebb volt elhinnem,
mintsem azt, hogy hamis volt minden.

Leomlott a fal, a két világ közt rekedtem,
álmaimat magamtól el mégsem engedtem.
Ellenem fordult mindaz mit boldognak és szépnek terveztem,
vágyálmokból épített kis világom többé már nem védett engem.

Fájdalom és bánat következett ezután,
csalódottság, üresség, kegyetlen fojtogató magány.
Leírhatatlan volt, őszinte a fájdalom,
senki sem érthette meg bánatom.

Hosszú időnek kellett így eltelnie,
hogy megértsem, nem szeretett senki se.
Hogy megértsem, csupán hamis álmokat gyászolok,
akaratlanul bár de ébren is álmodok.

Menekülvén a valóság borzalmaitól, kettős életet éltem,
ám mindkettő rosszra fordult, hogy miért hiába kérdem.
Egyik sem volt tökéletes, nem kergetett elérhetetlen álmokat,
mégis mindkettő megbukott és én lettem szenvedő áldozat.

Kegyetlen volt elfogadnom az igazságot,
elengedni magamtól ezt az álomvilágot.
Hosszú volt az út, mely idáig vezetett,
betegségemre magyarázatot sok ember hiába keresett.

Van úgy, hogy az ember kitalál magának,
egy másik életet, hol boldogságot találhat.
Abba menekül a valóság nehézségei elől,
ám mikor a két világot elválasztó fal ledől,

Képtelen megállapítani, vajon melyik a valóság,
nem érti meg, nem fogja fel mi az igazság.
Ha hiszünk benne számunkra valódi lehet,
rabságba ejt minket ez a hamis bűvölet.

Budapest. 2004.11.24.