Angyal voltál de megváltoztál,
nem szóltál csak eltávoztál.
Ördöggé váltál s messzire szálltál,
másra vártál s többre vágytál.

Elfogadtad a hamis képeket,
feladtad énedet,
megtévedt lelked tévelyeg,
új utat keresve szédeleg.

Nem láttam meg időben,
minden szavadnak bedőltem,
Sokáig tűrtem felelőtlen,
majd egy napon eljöttem.

Angyal voltál
de megváltoztál,
rám többé nem hallgattál
más lettél már.

Szemed csak néz de nem lát,
elméd a mennyben járt,
de tested a pokolra szállt,
hisz az ördöggel hált.

Megrontották testedet,
eltaposták lelkedet!
Miért történt ez veled?
Ellene más nem tehet,

csak te bár segíthetnék
neked, foghatnám kezed,
bár elmondhatnám neked,
hogy van ki igazán szeret.

De megtagadtad tőlem ezt bezártad szívedet,
a bánat így örökre eltemet,
hamvaiból új ember született,
ki csalódott s többé már nem szeretett.

Ki fél ki tagadja az érzéseket,
ki soha nem feled,
kit a múltja örökre eltemet,
meglehet többé már sohasem szeret.

Budapest. 2004.04.10.