Élhetnénk máshogy is,
lehetne egy álom is,
de mi csak megyünk,
nem találjuk a helyünk.

Talán egy családot keresünk,
remélve azt, hogy békére lelünk,
lelkünk végre nyugalmat talál,
valahol valaki ránk vár.

Másokkal elhitetjük, hogy jó ez így nekünk,
sokszor mégis könnyekkel ven teli a szemünk,
de hosszú az út és mi csak megyünk,
senki nincs velünk, hogy fogja a kezünk.

Utunk során olyan dolgokat látunk,
melyek elbizonytalanítanak és hátra hagyjuk álmunk,
lassan elfeledjük miért megyünk, mire vágyunk,
talán már fel sen ismerjük ha rátalálunk.

Budapest. 2005.12.13.