Senki nem látja meg azt aki vagy,
nem magadnak alkottad önmagad,
mégis eltemetnek, pedig meg sem születtél
több akartál lenni, semmivé lettél.

Jobbá akartad tenni a világot,
sírodon hemzsegnek a virágok,
pedig nem hunysz hiszen meg sem születtél,
magad akartál lenni, senkivé lettél.

Csak mert különleges vagyok,
köröttem mindenki az akar lenni.
S, hogy nem lehetnek azok,
tőlem is elakarják venni.

Kinek jövője nincs múltjába vész,
nincs gondolat, elfogy az ész.
Reménytelen ki nem lát jövőt,
messze dobja a törölközőt.

Kinek árnyéka nincs semmivé lesz
ordítása, mint halk nesz,
nem talál fogadó fülekre,
mintha néma lenne örökre.

Kinek elméje van, élete nincs,
a gondolat ma már ócska kincs.
Kinek élete nincs, mára ...

Emlékek tengerében nem fürdik már szemed,
Ámorunk sebzett kezében apróra tört nyílhegyek.
Még szeretni lehetett, Te fogtad a kezemet,
de szerelmünkben nincs többé lángoló lehelet.

Így lettem veled egyedül, s minden nap összeraklak
apró emlékekből, s a megannyi darabnak
részét egynek látom én, s oly igaznak
tűnő látomás, hogy öröknek ...

Függöny mögül
holdsugár kúszik
hátamon, s
vetül ágyamon
árnyékom képe
a párnán, mint
annyiszor, mikor
álmodom
veled, vagy
nélküled, nem
tudom már
azt sem,hogy
ébren vagyok- e
mert hasztalan
keresem értelmét
a lélegzetnek
ha meghalnék mivel
lenne kevesebb
a világ, hisz te meg én
csak ...

Keresem önmagam,
kereslek benne téged,
s némuló hangorkánba
fullad a csendélet.

Ostoba szánalom,
melyet magam iránt érzek,
mikor a tegnapot bámulom
szív mélyéből vérzek.

Vörös patak borítja
a földet nyomdokomban,
kezem kezed szorítja,
minden gondolatomban.

Lángoló hóvihar,
parázsba hűl ...