A halál örök táncot jár velünk,
melyben akaratlan bár mindannyian részt veszünk.
Az, hogy megállunk-e a piros lámpánál,
hogy lassítunk-e a stop táblánál.

Az, hogy a bankban vagyunk-e éppen rablásnál,
vagy otthonunkban ebédet főzünk egy gáz robbanásnál.
Az, hogy jegyet váltunk-e arra a gépre,
mely célját soha el nem érte.

Mely elrepít minket örökre az égbe,
soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz vége.
Bármely lépésünk események sorozatát elindíthatja,
mely végül életünket a végéhez hajtja.

Döntéseink mind végül ő hozzá vezetnek,
ez elől kiutat sokan hiába keresnek.
Bábok vagyunk csupán a halál szadista táncában,
kedvére játszik velünk az élet színházában.

Elgondolkodtató, hogy bírnánk-e a tudattal élni,
halálunk napjától többé sohasem félni.
Tudni a pontos dátumát megváltoztatná életünk,
bizonytalanul talán jobb ez így nekünk.

Budapest. 2004.11.08.